2023-ban, második alkalommal szerveztem meg a győri Design Campus nyári művésztelepét. A telepen hat hallgató vehet részt, akiket pályázati úton válogatok ki, az egyetem oktatóiból álló zsűri segítségével. Idén augusztus 10 – 17. között rendeztem meg az eseményt, a Petőfi Kulturális Intézet, korábbi nevén MANK, Szentendrei Régi Művésztelepén. Az alábbi szakmai beszámoló a művésztelephez kapcsolódó intézmények számára született.
Lyka Károly művészettörténész, aki 1920 és 1921 között a Képzőművészeti Főiskola igazgatója, majd 1921 és 1922 között rektora volt, számos oktatási reformot hajtott végre, a művészképzés alapjaiban újult meg ebben az időszakban. Lyka – Réti Istvánnal egyetértésben – kötelezővé tette a hallgatóknak a nyári művésztelepeken való részvételt. Nagy akadályt jelentett azonban, hogy Nagybánya a trianoni diktátum után Romániához került, ezért csak igen körülményesen volt megközelíthető.
Emiatt a fiatal művészek – immár az új országhatárokon belül – új helyszíneket kerestek, köztük 1926-ban elindult a nagybánya szellemiségét tudatosan folytató szentendrei telep is. Az alapítók, nyolc Réti-tanítvány hatalmas fotója ma is ott függ a telep “művészbejárójával” szemben, a ma Szentendrei Régi Művésztelepként ismert helyszínen.
Ez a művésztelep tette fel Szentendrét a magyarországi művészettörténet térképére, és indította el azt a közel százéves történetet, amelynek része volt Barcsay Jenő, Czóbel Béla, Vajda Lajos, Korniss Dezső, Deim Pál később pedig a Vajda Lajos Stúdió, az A. E. Bizottság zenekar és a nyolcvanas évek progresszív dadaista mozgalmai. Ebbe kulturális mezőbe látogat el immár második éve a Design Campus, hogy egy hétig a Régi Művésztelepen dolgozzon az egyetem hat-plusz-egy hallgatója.
A Design Campus nyári művésztelepének három célkitűzése van. Egyfelől a telep időtartama alatt a hallgatók kizökkennek az egyetemen használt, döntően alkalmazott művészeti megoldásokból és autonóm, a saját, egyéni érdeklődésüket tükröző, önálló projekteken dolgozhatnak – az így szerzett tudást pedig később visszaforgathatják tervezői munkájukba. Másrészt megismerik a szentendrei – és így a magyarországi – művészettörténet fontos momentumait, hiszen nem csak alkotnak, de részt vesznek egy a város múltját feltáró művészeti sétán is, aminek utolsó állomásai az állandó jelleggel a telepen dolgozó művészek műtermei. Harmadrészt pedig megtanulják az önálló gondolkodás és projekt-alkotás lépéseit: a telepen pályázati úton vehetnek részt, aminek tartalmaznia kell portfoliót, szinopszist és eszközigényt, ezután maguknak kell beosztaniuk az idejüket, ők építik a kiállításukat és a végén a közönség előtt kell beszélniük a munkájukról – olyan szituációk ezek, amikkel a későbbiekben rendszeresen találkozni fognak tervezői praxisuk során.
Idén, csatlakozva a Madách-évhez, az Ember Tragédiája határozta meg a tematikát, de a pályázati kiírásban nem volt meghatározva, hogy milyen irányból közelítsenek a témához.
Hat hallgató vett részt a programon: Alpár Boróka, Kovács Luca Vanda, Losonczi Szilva, Turay Nikolett, Tóth Antónia Laura, Török Norbert. A hetedik résztvevő én voltam, Krizbai Gergely – Krizbo, a művésztelep ötletgazdája és szervezője. Jómagam is dolgoztam a kiírt témán, emellett mentoráltam a hallgatók munkáját és menedzseltem a művésztelep egészét.
A megvalósult munkák szinopszisai
Alpár Boróka a térplasztika műfaját választotta, méhviaszból mintázta meg a mű három fő karakterét: Ádámot, Évát és Lucifert. Figurái érzékenyen mesélnek a szereplők személyiségéről és a küzdelmekről, amiket átélnek a darabban, a megmintázásukban alkalmazott megoldások sorsuk elbeszélései.
Kovács Luca Vanda elsősorban a mű színházi jellegére fókuszált: a három fő karakter maszkját mintázta meg, elképesztően egyedi megközelítésben. Az elkészült maszkok segítségével beöltöztette társait, majd megrendezett egy photo-shootot a művésztelep kertjében.
Losonczi Szilvia a festészet és performansz határán egyensúlyozott. A telep első napján festett egy nagyméretű akvarell-képet, amit még aznap este elégetett, összegyűjtötte a hamut, majd azt lenolajjal összekeverve, másnap új képet festett – amit szintén elégetett, elölről kezdve a folyamatot. Az égetés-festés-égetés körforgását videó segítségével dokumentálta, ahogy írja „Számomra maga az alkotási folyamat, maga a cselekvés és a cselekvésből levont tanulságok és élmények a fontosak, nem pedig az elkészült mű, hiszen előbbi időtálló, utóbbi nem.”
Turay Nikolett szintén festészeti eszközökkel nyúlt a kérdéshez: a Labirintus-sorozatában Ádám utazásait a SZÍNek között egy önismereti belső labirintushoz hasonlította, amit geometrikus formákkal festett meg. Másik sorozata, a Szürkeagy, pedig lendületes formavilág segítségével mutatja be az ember örök küzdelmét az ideológiákkal.
Tóth Antónia Laura a darab érzelmi hátterére, a szereplők csapongására összpontosított, elsősorban technikai oldalról közelítve a munkához. Olajpasztell segítségével készített egy közel két méteres, hely-specifikus installációt a kiállításra. A rajzok egymástól elkülönülő forma- és színvilágát részben Jankovics Marcell 2011-es animációs filmje inspirálta.
Török Norbert a falanszter-színből kiindulva, nagyon kortárs problémára kereste a választ. Munkájában a generatív képalkotás irányába érzett félelmet kívánta enyhíteni: az általa írt algoritmusok segítségével készített képeket dolgozott tovább a tradicionális sokszorosítógrafika eszközeivel, hogy demonstrálja: a két világ képes együtt dolgozni.
Verdikt
A művésztelep legfontosabb tanulsága, hogy talán sose volt olyan fontos megrendezni, mint most. Rávilágított arra, hogy mennyire nincs mód és lehetőség a fókuszált, autonóm munkára – miközben minden alkotó ember elemi érdeke, hogy a piacról ismert megoldások mellett egyedi hangvételű munkákat tudjon létrehozni. Különösen annak fényében fontos ez, hogy a közönség számára ismert megoldások, a mesterséges intelligencia segítségével, végtelen számban generálhatóvá váltak. Az egyéni, személyes hang kialakítása az egyik – ha nem az egyetlen – mód arra, hogy az alkotók érvényes alternatívát nyújthassanak a generatív eszközökkel létrehozott kép-áradattal szemben. A művésztelep olyan, a napi tervezői rutinban elfelejtődő érzéseket ébresztett fel a hallgatókban, mint az őszinte lelkesedés, a pozitív nyitás az autonóm alkotófolyamat felé és általában a kölcsönösen inspiratív közös munka, az együtt alkotás öröme.
A telepet a 2023-tól a Petőfi Kulturális Ügynökség keretei között működő MANK (Magyar Alkotóművészeti Nonprofit Kft.) támogatta. A hallgatók étkeztetését a Dorothea Étterem biztosította. A megnyitó borairól a Kőhegybor gondoskodott. A művésztelepen a Vinczemill papírjait használtuk.
Losonczi Szilvi - A Paradicsomon kívül
A programhoz kapcsolódó grafikai anyagok:
