Írta: Takáts Fábián, fotók: Vincze Mill. Megjelent: 2024. január 10., Artkartell • link: http://artkartell.hu/component/k2/610-mesebe-illo
"Csak ha leereszkedünk a szakadék mélyére, akkor találjuk meg az élet valódi kincseit. Amit keresel, az éppen abban a barlangban rejlik, ahová félsz belépni." (Joseph Campbell: Az ezerarcú hős) 
Krizbai Gergely alias „Krizbo” keresve sem mutatkozhatna be jobb helyen, mint a szentendrei Vinczemill papírműhelyben. Legújabb, Bolyongó Herceg című tárlata tökéletesen illeszkedik a manufaktúra szellemiségébe. Groteszk, rémámálomszerű sorozatának rajzai valódi, kézzel merített papírokra készültek, új dimenzióba helyezve a kóborló királyfit. 
Ki ez a Bolyongó Herceg? Nem az öreg király legkisebb fia, mint gondolnánk, aki elindult szerencsét próbálni és végül győzedelmesen hazatért. Krizbai királyfia egy kevésbé daliás, lyukas mellkasú, sziluettszerűen ábrázolt figura. Állandóan vándorol, mint aki nem találja helyét a nagyvilágban. Már csak ilyenformán sem hasonlítható népmesebeli változatához. A népmesék története mindig „happy end”-del végződik. A legkisebb fiú ezer veszéllyel dacolva elnyeri méltó jutalmát: a királylány kezét és a fele királyságot. Kétségtelenül bátorságának, kitartásának, tiszta- szívűségének köszönheti  jószerencséjét, amely akkor sem hagyja el, amikor igazán bajba kerül
Krizbo koronás fője nem tudja, mikor indult útjára és hogy merre tart. „Töredékes emlékképek és benyomások alapján próbálja összerakni vándorlásának célját és értelmét” – írja róla az alkotó. Hogy célját valaha is eléri? Nem tudjuk, sorsa bizonytalan. Sodródik az árral „konkrét időbeliség vagy a képek közötti narratív kapcsolat nélkül”. Álomutazása közben furcsábbnál furcsább karakterekkel találkozik: tágra nyílt szemű piramisokkal, felborzolt szőrű négyszemű macskával, „haláli” maszkot viselő lénnyel és sok más bizarr teremtménnyel. 
Krizbai sorozatával mintegy kifordítja Joseph Campbell író, esszéista monomítoszát. Campbell Ezerarcú Hős (1949) című könyvében olyan hősről ír, aki utazik, kalandokba keveredik, hogy végül beteljesíthesse küldetését. Tehát szöges ellentétben áll vele a Bolyongó Herceg, aki feladat nélkül teng-leng.
Nem célszerű egy alkotót másokhoz hasonlítani, de ide kívánkozik, hogy Krizbai Gergely munkásságára Milorad  Krstić és ef. Zámbó István erős hatást gyakorolt. Krizbai olykor megmosolyogtató, de többnyire rémálomszerű kompozícióin szürrealisztikus, „se füle se farka” kreatúrák veszik körbe a Bolyongó Herceget, aki maga is rendhagyó alak. Nem az a mesébe illő királyfi, akinek kisugárzása számos női szívet megdobogtat. Kard helyett lándzsát hord, karjai, lábai cérnavékonyak. Pálcikaember benyomását kelti, nem egy erőtől duzzadó vitézét. Esetlenségéből adódón nem biztos, hogy helyt tud állni ebben a Krizbai teremtette abszurd világban, ahol minden a feje tetejére állt: piktogrammszerűen ábrázolt szemek, kulcsok, szívek lebegnek a térben, emberi arcot ölt egy befőttes üveg, és a sort még lehetne folytatni. 
Krizbai Gergely világa a fent említett inspiráló alkotók hatása ellenére is különleges. Elmondása szerint a mindennapi frusztráció és szorongás ihleti ezeket az élénk, gazdag színvilágú rajzokat, amelyek között akadnak fekete-fehérek is. 
A Bolyongó Herceg az 2018-ban útjára indított „Bűvös Notesz” című projektből nőtte ki magát és fejlődött „önálló, festményeken, notesz-rajzokon, digitális grafikákon, animációkon és élő zenés performanszokon átívelő, multidiszciplináris projektté”.
Back to Top